Lakásom felújítása során rendszeresen, sőt mondhatom minden alkalommal szembetalálkoztam ezzel a tekintettel. Hol kellemesebb, hol kellemetlenebb hangvételben. Volt, hogy a párommal mentünk vásárolni, ilyenkor minden alkalommal ugyanaz a szituáció fogadott:
Én tettem fel a kérdést kedves kantárosnadrágos kollegánknak, a válasz természetesen a páromat találta meg. Ő meg utána nézett rám kérdőn, hiszen én vagyok a "szaki" a családban.- na jó, most már ő is sokat megtanult:) Én meg visszaválaszoltam kollega úrnak, mire ő ismét a párom felé fordult.
Úgy látszik a nők nem tudhatják mi az a kőzetgyapot, vagy a simítóvakolat...
Én se tudtam eddig, de megtanultam sok más mesterfogással együtt.
Utálom azt az érzést, amikor másokra rá vagyok utalva, így inkább megpróbálom magam megoldani megcsinálni a dolgokat.
Kíváncsi vagyok nőtársaim véleményére, hogy ki mennyire van otthon az ilyen "férfimunkákban" van- e olyan, aki egy izzót sem tud kicserélni?
A környezetem nem tartott normálisnak, hogy nőként ilyen munkákat végzek.
Neked mi a véleményed? Szeretnél Te is megtanulni néhány mesterfogást?
A férjed tuti nagyon büszke lenne Rád!
